Repül az idő

2011 július 14. | Szerző: Mimeli26 |

Már negyedik hete anyukáméknál “lakunk”. Hétvégére megyünk csak haza, gyerekeknek hiányzik a kis kuckójuk már, és nekem is. Férjem 7 nap múlva érkezik meg, úgy várom, mint a megváltót.

Hétköznap nem akarok variálni a hazamenéssel, így is az egész család programját be kellett osztani. Ezen a héten anyukám húga vett ki szabit, ő vigyáz a gyerekekre. Rengeteget segítenek, nélkülük nem tudnám ezt csinálni. Minden hálám az övék!

Férjem hazaérkezése után pár nappal már viszi is a gyerekeket nyaralni a Balatonra.  Én – mivel a próbaidőm alatt nem mehetek szabira – csak hétvégén megyek majd le utánuk. Olyan büszke vagyok drága férjemre, hogy bevállalja a Balcsizást a két fiúval! Így lesz egy szuper nyaralásuk.

Engem meg kárpótol a szeptemberi olaszországi útunk. Remélem, még jó időnk lesz.

Aztán augusztus közepén maradunk legközelebb egyedül, de akkor már lassan kezdődik az ovi-bölcsi. Nagyon várom már, persze egy kis félsz is van bennem, mivel Dani új oviba megy, Peti meg most kezdi a bölcsit.

Hihetetlen, hogy mekkora rugalmasságra, szervezőképességre tettünk szert amióta így felpörgött az életünk. Nincs lehetetlen, együtt mident meg tudunk oldani. Persze, rengeteg munkánk van ebben.

Mindemellett remekül érzem magam a bőrömben, nagyon jót tesz a pörgés. Esténként -miután gyerekeket leteszem aludni – eljárok kocogni, biciklivel megyek a munkahelymre, odafigyelek az étkezésre így siekerült újabb pár kilótól megszabadulnom. Nagyon tetszik ez most.

Délutánonként egy perc szabadidőm sincs, fél 4-kor már kint várnak fiaim az utcaajtóban, egyből letámadnak és kezdődik a hancúrozás. Így a hazafelé úton bringázás közben eszem-iszom valamit, mert arra sem hagynának időt. 🙂 De már én is alig várom, hogy rámugorjanak, úgyhogy nem bánom az dolgot. Olyan jó érzés, annyira imádom őket!