Túl az első két napon

2011 június 2. | Szerző: Mimeli26 |

Annyira izgatott voltam, hogy előző éjjel már alig tudtam aludni. 🙂 Ennek ellenére nagyon frissen, tettrekészen ébredtem hajnali fél 6-kor. Hajmosás, öltözködés, smink….reggeli tea, újságolvasás… a házban még csend és nyugalom. Nagyon jó volt, azt hiszem a későbbiekben is megtartom ezt a szokást.

 A munka is tetszik, bár rengeteg újdonság van (sőt, minden új ), belekerültem a mélyvízbe, pont hó végi zárások, elszámolások…csak kapkodtam a fejem. Ma délutánra tisztult ki kicsit a kép, már nagyjából tudom melyik feladatok tartoznak hozzám.

Gyerekekre sokat gondolok napközben, gyakran ránézek az órára, hogy mikor mehetek már az oviba Daniért, utána meg Petihez. De most este, hogy elaludtak azt várom, hogy holnap újra mehessek dolgozni. Már van pár dolog, amit meg szeretnék csinálni.

Tegnap délután mikor hazaértem, Peti mintha mérges lett volna rám. Férjem mesélte, hogy egész nap olyan volt mint egy kis angyalka, jókedvű, mosolygós…. aztán amikor hazaértem, átváltozott hisztis kis ördöggé. Mindenért erőszakoskodott, ha rászóltam, ledobta magát a földre, rángatott, csípett, ütött. Persze, csak engem. Aztán esére lenyugodott, mikor szopizni akart. 🙂 Ma már nem volt ilyen hangulatingadozása, talán szépen lassan elfogadja az új helyzetet.

Mint mindannyian. Egy-két hét, és sikerül átállni remélem. Egyenlőre az ebéd utáni összebújós alvás hiányzik nagyon. De holnap már péntek!!!