Még egy sokk mára

2011 május 20. | Szerző: Mimeli26 |

Férjem hívott, hogy június 2-től egy hétre el kell utaznia Kiskunmajsára tanfolyamra. Teljesen ki vagyok készülve. Az még oké, hogy a nyáron gondban leszek a gyerekekkel, de már a második munkanapomtól újra magamra maradok… ez kicsit sok(k).

Annak ellenére, hogy már lassan egy hónapja nem láttam férjemet, sikerült összevesznünk elég komolyan. Én a nyakába zúdítottam az összes kínomat arról, hogy mennyire nehéz egyedül a gyerekekkel és milyen magányos vagyok…. ő pedig csak hallgatott. A végén annyit mondott, hogy nincs választása, ha nem vizsgázik le a tanfolyami hét végén, nem mehet vissza dolgozni. Adja fel a munkáját?

Persze, hogy nem…. de akkor én????? Még el sem kezdtem, és már ilyen akadályok gördülnek az utamba. Pedig annyira lelkes voltam, úgy szeretnék dolgozni!

Lehet, hogy hétfőn felhívom leendő főnökömet, hogy keressen mást a helyemre, én nem tudom vállani a munkát. Nincs segítségem, teljesen egyedül vagyok a két gyerkőccel.

Most teljesen befordultam, magányos vagyok, minden az én nyakamba szakad, ha pedig próbálnék az anyaságon más dolgot is csinálni halálra van ítélve mielőtt elkezdhetném.

Megyek alszom egyet, talán reggelre más színben látom a dolgokat.