Lelkiismeretfurdalás

2011 május 9. | Szerző: Mimeli26 |

Dani fiam születése után nagyon hamar munkába álltam. Nekem teljesen rendben volt így, nem éreztem magam rossz anyának emiatt. ( és ugye nem szórakozásból kezdtem dolgozni )Viszont a rengeteg támadás amit kaptam, elindított bennem olyan dolgokat, amik még jobban megnhezeítették ezt az amúgy sem egyszerű időszakot.

Lelkiismeretfurdalásom volt, amikor hajnalban elmentem a betegen otthon fekvő csöppségem mellől ( persze ha volt aki vigyázzon rá ) , amikor délután negyed 5-kor már csak ő volt az egyetlen gyerek a csoportban mikor mentem érte, de a sok gonoszkodó beszólás amit kaptam akkor is lelkiismeretfurdalást okozott, amikor egyébként minden rendben ment volna.

Igaz, hogy csak június 1-n kezdek újra dolgozni, de ez az érzés újból megtalált. Mivel új munkhelyem budapesti központú, múlt szerdán leendő főnököm elvitt bemutatni az ottani ügyvezetőnek. Délután 1-re volt időpontunk a nagyfőnöknél, az óvodai anyák napi ünnepélyt persze pont aznap tartották, délután 4-kor. 🙁

Danival előre megbeszéltem, hogy nem tudok ott lenni, a nagymama fogja megnézni a műsort az öccsével együtt. Meg is értette a Drágám, de ettől nekem nem lett jobb kedvem. Esténként sírva aludtam el, csak szorítottam magamhoz. Bántam az egészet, hogy miért kell nekem elmennem dolgozni, otthon kéne lennem velük még évekig…. de újból valami felsőbbrendű hatalom kisegített, a találkozó után 14:15-kor elindultunk Bp-ről, és 16:05-kor már az óvodában voltam!!! Dani úgy megörült amikor meglátott, olyan édes volt! Egyből kihúzta magát, és sokkal hangosabban énekelt. Gyönyörű pillanat volt főleg, hogy már lemondtam róla.

Így aznap este újra nyugodtan tudtam aludni. Vagyis csak tudtam volna, ha Peti fiam nem ébreszt legalább 5x.

Érdekes lesz majd ilyen éjszakák után dolgozni menni, de erről majd legközelebb…