Péntek van újra!!!!
2011 június 24. | Szerző: Mimeli26
Azért magamra is megpróbálok időt szakítani, elég húzós hetünk volt.Persze, most nem űgy tűnik, mert épp a munkahelyemről írok 🙂
Férjem szerdán ment vissza, előtt minden másnap orvoshoz vitte a gyerekeket. Hányás, hasmenés, láz, kiütések…és még sorolhatnám. Biztos lelki eredetű a dolog főleg Petinél. Még meg kell szoknia, hogy reggelente elmegyek otthonról és délutánig mással van.
Ezek a betegésgek persze a gyakori éjszakai ébredést hozták magukkal. A mai éjszaka volt az első a héten, amit végigaludtak. Úgyhogy 3-4 óra alvás után indultam reggelente dolgozni, nem voltam túl jó passzban. Persze, mindent elkövettem, hogy ezt ne lehessen észrevenni rajtam, így elég jól teljesítettem. ( Legalábbis én azt gondolom )
Szerda reggeltől már gyerekek velem ébredtek, mert hajnali fél 7-kor együtt indultunk oviba, dédimamához, én pedig utána loholtam munkába, nehogy elkéssek. Az első reggelt ( hajnalt ) leszámítva gördülékenyen ment az ébredés készülődés, indulás. Két gyereket 20 perc alatt sikerül felébresztenem, felöltöztetnem, megitatnom.. szóval indulásra késszé tennem . Menne hamarabb is ,de így még tudok énekelgetni nekik ébredéskor, kicsit hülyéskedünk is, szóval vidáman indul a napunk. Úgy próbálom csinálni, hogy az öltöztetés is játék legyen, így hiszti nélkül megússzuk.
Egyenlőre biciklivel járunk, ősszel már gondban leszek autó hiányában, de majd valahogy megoldjuk, addig van még idő.
Bent vagyunk a sűrűjében
2011 június 14. | Szerző: Mimeli26
A hosszú hétvége szuperül telt, gyerekek életükben először kint aludtak anyuéknál. Csodák csodájára végigaludták az éjszakát, Petinek az esti “cici” eszébe sem jutott. ( Mivel még mindig szopik lefekvés előtt ) Mi férjemmel besétáltunk a városközpontba, megvacsoráztunk egy kis étteremben KETTESBEN , hazasétáltunk, elkapott minket a romantika 🙂 ,aztán reggelig aludtunk. Ilyen kb. 5 éve volt utoljára. Sikerült maximálisan feltöltődnünk. Tegnap Balatonoztunk, szuper volt, csak sajnos mára Dani belázasodott, náthás, köhög. Petire meg furcsa kitüések jöttek.
Persze, ma munka közben csak a gyerekek játrak az eszemben, de -úgy éreztem- jól lepleztem, mert rendesen oda tudtam figyelni a feladataimra. Már egyedül dolgozom, kolléganőm, csak ül mellettem és újságot olvas. Még 3 hétig lesz velem, de már várom hogy birtokba vehessem az asztalt és a számítógépet.
A hétköznapjaim elég zsúfoltan telnek, munka után játszótér-strand-focizás… amihez éppen kedvünk van, aztán fél 7-től gyors vacsora főzés, vacsora, fürdés, szoptatás… alvás. Végülis, miután hazaérek munkából, este fél 9-kor tudok leülni először.
Amíg a gyerekek fürdenek eljárok kocogni. Kb. 20 perc az egész, de mégis sikerül teljesen kikapcsolódnom, összeszednem magam. Legtöbbször csak kínnal-keservvel indulok el, de erőt veszek magamonm, mert tudom, mennyire jó hatással van rám. ( Szellemileg és fizikailag egyaránt ). Edzőterembe nincs időm menni, meg a pénzt is sajnálom rá, de egy ilyen 20 perces futásra minden nap tudok időt szakítani.
Isteni! Már az alakomon is látom a változást, a narancsbőr “készletem” szinte eltűnt. Feszesebb, formásabb lett a bőröm, sikerült is leadnom 1-2 kilót.
Férjem egy hét múlva visszarepül Irakba, akkor sajnos a futást sem tudom ilyen gyakran beiktatni, de jók lesznek az itthoni dvd edzésprogjamjaim. Eddig úgy néz ki, hogy kibútorozunk anyuékhoz, ők fognak vigyázni a gyerekekre, amíg dolgozom. Felváltva vesznek ki szabadságot, így nem kell beíratnom őket a családi napközibe.
Nagyon szeretnék egy közös családi nyaralást, de a 3 hónapos próbaidőm alatt nem vehetek ki szabadságot ( és még túl korai is lenne, tudom ), úgyhogy ez a nyár a munkáról fog szólni.
De jövőre….keresek valami csúcsszuper tengerpartot!
Az első hétvége
2011 június 5. | Szerző: Mimeli26
Igaz, hogy pihenésre nem volt idő, de minden percet kihasználtam a gyerekekkel. Férjem még mindig Kiskunmajsán ( elvileg 1-2 órán belül megérkezik ), így magamra nem nagyon jutott időm, de ezt nem is bántam.
Péntek délután 4-től családi délutánt tartottak az oviban, oda mentünk Petivel, Dani már nagyon várta a bulit. Hétig tartott, kötelet húztunk, rohangáltunk, fociztunk, néptáncoltunk…szuper volt! Meg is lett az eredménye, este 8-kor gyerekekkel együtt borultam be az ágyba, másnap reggel 7-ig meg sem moccantunk.
Tegnap és ma anyuéknál voltunk, náluk van nagy udvar, így volt bőven tollasozás, motorozás, fogócska, bújócska. Sokkal jobban kiélveztem a játékot így hogy tudom, holnap már vár a munka.
Itthon csak kisebb takarítás és mosás várt, vasalni este fogok, miután elaludtak a gyerekek. Ha minden igaz, fürdetésre férjem már hazér így el tudok menni egy gyors fél órás kocogásra. Minden percet ki kell használni. 🙂 Holnap munka után nagybevásárlás, aztán veszek magamnak valami csini nyári papucsot, gyerekeknek meg szandit, mert jövő hétvégén Balaton!!!
Várom már az új hetet, néha eszembe jutott a munka is ezen a hétvégén, igyekszem, hogy hét végére már önállóan tudjak dolgozni. Szeretnék megfelelni, jó lenne fontos szerepet betölteni a cég életében. Legalábbis az itteni irodában.
Túl az első két napon
2011 június 2. | Szerző: Mimeli26
Annyira izgatott voltam, hogy előző éjjel már alig tudtam aludni. 🙂 Ennek ellenére nagyon frissen, tettrekészen ébredtem hajnali fél 6-kor. Hajmosás, öltözködés, smink….reggeli tea, újságolvasás… a házban még csend és nyugalom. Nagyon jó volt, azt hiszem a későbbiekben is megtartom ezt a szokást.
A munka is tetszik, bár rengeteg újdonság van (sőt, minden új ), belekerültem a mélyvízbe, pont hó végi zárások, elszámolások…csak kapkodtam a fejem. Ma délutánra tisztult ki kicsit a kép, már nagyjából tudom melyik feladatok tartoznak hozzám.
Gyerekekre sokat gondolok napközben, gyakran ránézek az órára, hogy mikor mehetek már az oviba Daniért, utána meg Petihez. De most este, hogy elaludtak azt várom, hogy holnap újra mehessek dolgozni. Már van pár dolog, amit meg szeretnék csinálni.
Tegnap délután mikor hazaértem, Peti mintha mérges lett volna rám. Férjem mesélte, hogy egész nap olyan volt mint egy kis angyalka, jókedvű, mosolygós…. aztán amikor hazaértem, átváltozott hisztis kis ördöggé. Mindenért erőszakoskodott, ha rászóltam, ledobta magát a földre, rángatott, csípett, ütött. Persze, csak engem. Aztán esére lenyugodott, mikor szopizni akart. 🙂 Ma már nem volt ilyen hangulatingadozása, talán szépen lassan elfogadja az új helyzetet.
Mint mindannyian. Egy-két hét, és sikerül átállni remélem. Egyenlőre az ebéd utáni összebújós alvás hiányzik nagyon. De holnap már péntek!!!
Újra pozitívan
2011 május 24. | Szerző: Mimeli26
Végülis ilyen időszakok nélkül nem lehet leélni egy életet… amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, úgy érezzük magunkra maradunk a problémáinkkal. De az számít, hogy kezeljük a helyzetet.
Én szombat reggel úgy ébredtem, hogy ha törik ha szakad, megoldom a dolgokat. Először is, kibékültem a férjemmel skypon. Azt hiszem, neki sokkal nehezebb, hogy pár nap itthonlét után újra el kell mennie. Én pl. ki sem bírnám ennyi ideig a gyerekek nélkül, neki meg hosszú hetekre távol kell lenni a családjától.
Aztán leültem anyukámmal és egy naptárral, hogy megbeszéljük a nyarat. Arra jutottunk, hogy a július 4-15-ig tartó időszakban nem tudjuk megoldani a gyerekek “családi” felügyeletét . Így tegnap reggel el is mentem egy családi napközibe, és beirattam őket. Mindketten járhatnak együtt, így Petinek is könnyebb lesz a beszokás, amit majd férjem intéz június végén, mielőtt visszamegy Irakba. ( emiatt kcsit aggódom, hogy nem leszek ott )
Anyu végülis augusztus elején mehet nyugdíjba, szóval nem olyan rossz a helyzet mint ahogy péntek este látszott.
Egy hét múlva kezdődik a munka!
Még egy sokk mára
2011 május 20. | Szerző: Mimeli26
Férjem hívott, hogy június 2-től egy hétre el kell utaznia Kiskunmajsára tanfolyamra. Teljesen ki vagyok készülve. Az még oké, hogy a nyáron gondban leszek a gyerekekkel, de már a második munkanapomtól újra magamra maradok… ez kicsit sok(k).
Annak ellenére, hogy már lassan egy hónapja nem láttam férjemet, sikerült összevesznünk elég komolyan. Én a nyakába zúdítottam az összes kínomat arról, hogy mennyire nehéz egyedül a gyerekekkel és milyen magányos vagyok…. ő pedig csak hallgatott. A végén annyit mondott, hogy nincs választása, ha nem vizsgázik le a tanfolyami hét végén, nem mehet vissza dolgozni. Adja fel a munkáját?
Persze, hogy nem…. de akkor én????? Még el sem kezdtem, és már ilyen akadályok gördülnek az utamba. Pedig annyira lelkes voltam, úgy szeretnék dolgozni!
Lehet, hogy hétfőn felhívom leendő főnökömet, hogy keressen mást a helyemre, én nem tudom vállani a munkát. Nincs segítségem, teljesen egyedül vagyok a két gyerkőccel.
Most teljesen befordultam, magányos vagyok, minden az én nyakamba szakad, ha pedig próbálnék az anyaságon más dolgot is csinálni halálra van ítélve mielőtt elkezdhetném.
Megyek alszom egyet, talán reggelre más színben látom a dolgokat.
MI lesz velünk nyáron???
2011 május 20. | Szerző: Mimeli26
Pontosabban, nyugdíba elmehetne, de ha ő mond fel akkor elbukja a közel 2,5 milliós végkielégítését. Úgy volt, hogy a májusi leépítési “hullámba” belekerül. Sajnos nem így történt. Augusztus 20-re ígérték, állítólag akkor már 10000000% lesz, hogy elküldik, de addig mit csinálunk? Na jó, férjem jövő héten hazajön, és június 21-ig itthon lesz, addig csak kitalálunk valamit.
Ezt a rossz hírt leszámítva ma tök jó napunk volt. Reggel hívtak az új munkelyemről, Petivel be is mentünk még a délelőtt. Olyan barátságosan fogadtak minket! Petivel játszottak, kapott kis édességet, én meg addig intéztem a papírokat és leültem leendő asztalomhoz. Jó érzés volt, büszkeséggel töltött el, hogy én kaptam meg az állást.
Alig várom, hogy dolgozhassak!
Anya, dolgozó nő, háziasszony, feleség….
2011 május 16. | Szerző: Mimeli26
Szeretek magammal foglalkozni. Esténként tornázni, belefeküdni egy kád forró vízbe, biciklizni, olvasni…. A mostani napirendembe ezeket a dolgokat teljesen be tudom illeszteni, persze, a “külsős” programokat csak akkor, ha férjem itthon van. Gyerekek 20:30-kor mennek aludni, én után bontakozok ki. Éjfélig ébren vagyok, addig mindenre van időm, amit szeretnék.Férjemre is van időm ( és energiám ), mivel minden délben lefekszek a picivel aludni, így estére még nem vagyok hulla. Nem is a korán keléstől merülnék ki, hanem attól, hogy drága Petim min. 2x ébred éjszakánként….
Ha átgondolom egy átlagos munkanapos napirendemet, így alakul :
5:30-6:00 Ébredés
7:00-15:20 Munka
15:30-20:30 Család ( közös program a gyerekekkel )
20:30-21:00 Házimunka ( biztos lesz, ami rám marad )
21:00-21:30 Torna
21:30-22:00 Zuhanyzás, lefekvés
Éjszaka: pár ébredés, remélhetőleg gyors visszaalvás
Ha dolgozni fogok, muszáj lesz korán ágyba kerülnöm, ha rendesen akarok a cégnél teljesíteni. És mi marad ki? Szegény férjem… persze, a szabad program részt, este 9-10-ig lehet variálni, de azt egyenlőre megjósolni tudom csak, mennyi energiám lesz addigra. A fél órás tornát is csak nagy optimistán írtam be. 🙂 Vagy az anyukáknak végtelenek az energiatartalékaik? A saját tapasztalataimat egy hónap múlva már meg tudom osztani! 🙂
Még 16 nap
2011 május 16. | Szerző: Mimeli26
Férjem jövő csütörtökön megjön Irakból, utána lesz még 5 napunk felfogni, hogy dolgozni fogok. Persze, tudom, hogy ez nem olyan nagy szám… de akkor is. Elég gyorsan jött ez az állás, mikor férjem április végén elutazott, még szó sem volt róla, csak skypon mondtam neki a nagy hírt. Még egész napot nem is volt egyedül a gyerekekkel, most meg hirtelen a nyakába szakad minden, 🙂 Kicsit kárörvendő is vagyok, mert néha úgy beszél az anyaságról, mintha kisujjból kirázná. ( Pl. milyen könnyű dolgom van egész nap itthon lehetek, babázhatok… ) Szerintem hamar megváltozik majd a véleménye főleg, hogy házimunkai teendői is lesznek. Úgy gondoltam ,hogy a szokásos napi takarítást mindenképp meg kéne csinálnia ( nehogy már nekem kelljen munka után ), valamint az esti főzéshez az alapanyagokat felaprítani, előkészíteni.
Azért úgy gondolom, hogy hamar belerázódunk majd az új élethelyzetbe, persze ő június végén újra visszamegy Irakba, akkor megint át kell állni egy másik életre. De elvileg anyukám péntektől már nyugdíjas lesz, ő mindenben segíteni fog. Hú, de félek, hogy mégsem! Akkor nem is tudom, mi lesz velünk.
Repül az idő
2011 július 14. | Szerző: Mimeli26
Már negyedik hete anyukáméknál “lakunk”. Hétvégére megyünk csak haza, gyerekeknek hiányzik a kis kuckójuk már, és nekem is. Férjem 7 nap múlva érkezik meg, úgy várom, mint a megváltót.
Hétköznap nem akarok variálni a hazamenéssel, így is az egész család programját be kellett osztani. Ezen a héten anyukám húga vett ki szabit, ő vigyáz a gyerekekre. Rengeteget segítenek, nélkülük nem tudnám ezt csinálni. Minden hálám az övék!
Férjem hazaérkezése után pár nappal már viszi is a gyerekeket nyaralni a Balatonra. Én – mivel a próbaidőm alatt nem mehetek szabira – csak hétvégén megyek majd le utánuk. Olyan büszke vagyok drága férjemre, hogy bevállalja a Balcsizást a két fiúval! Így lesz egy szuper nyaralásuk.
Engem meg kárpótol a szeptemberi olaszországi útunk. Remélem, még jó időnk lesz.
Aztán augusztus közepén maradunk legközelebb egyedül, de akkor már lassan kezdődik az ovi-bölcsi. Nagyon várom már, persze egy kis félsz is van bennem, mivel Dani új oviba megy, Peti meg most kezdi a bölcsit.
Hihetetlen, hogy mekkora rugalmasságra, szervezőképességre tettünk szert amióta így felpörgött az életünk. Nincs lehetetlen, együtt mident meg tudunk oldani. Persze, rengeteg munkánk van ebben.
Mindemellett remekül érzem magam a bőrömben, nagyon jót tesz a pörgés. Esténként -miután gyerekeket leteszem aludni – eljárok kocogni, biciklivel megyek a munkahelymre, odafigyelek az étkezésre így siekerült újabb pár kilótól megszabadulnom. Nagyon tetszik ez most.
Délutánonként egy perc szabadidőm sincs, fél 4-kor már kint várnak fiaim az utcaajtóban, egyből letámadnak és kezdődik a hancúrozás. Így a hazafelé úton bringázás közben eszem-iszom valamit, mert arra sem hagynának időt. 🙂 De már én is alig várom, hogy rámugorjanak, úgyhogy nem bánom az dolgot. Olyan jó érzés, annyira imádom őket!
Oldal ajánlása emailben
X